Gondlom sokunknak ismerős az érzés, amikor fáj belül... valahol a mellkasnál .. tanán ez lenne a lélek , vagy valami ilyesmi. vagy erre mondják azt , mintha megszakadna a szívem . akkor rájössz az örökké nem is olyan hosszú idő, amikor fel kell fognod , hogy egyszerűen túllépett rajtad, és már nem is tudsz csak sírni , csak nézel ki a fejedből. mit lehet ilyenkor tenni ? Egy idézet jut erről eszembe : " nincs rettenetesebb érzés, mint elválni, örökre elszakadni attól , akit szeretünk , s tudni hogy az a kín , melyet ma is alig bírtunk elviselni , holnap is visszatér , holnapután is és azután is" De mi van akkor , ha nem akarom ? ha nem akarok holnap is így ébredni . hogy belehaltam.. egy kicsit. Mert már másé az , amiről azt hittem , mindig is az enyém lesz . igen , biztos sokan érezték már ezt , és sokan túl is élték, De nekem még nem megy , én még minden nap belehalok.